MIKHÁZI Zsuzsanna
Természeti értékeink megismerése (1.)
A tanösvényekről általában

A tájépítészek munkái közül a legtöbben a szakértelemmel megtervezett kerteket, parkokat ismerik. Pedig ez csak igen kis szelete a tevékenységi körünknek. Ide tartozik még többek között a természetvédelem, a környezetvédelem és a környezeti nevelés is. A tanösvények egyaránt szolgálják a turizmus, a természetvédelem és az oktatás, környezeti nevelés céljait. Segítik egy vidék természeti és kultúrtörténeti értékeinek megismerését, felfedezését a laikus kiránduló számára.

A tanösvények ősének a leglátogatottabb kirándulóhelyeken – különösen a védett természeti területeken – kijelölt, és egy vagy néhány ismertetőtáblával is ellátott turistautak tekinthetőek. Az első, mai értelemben is tanösvénynek tekinthető létesítményt 1972-ben a Szalajka-völgyi Erdei Múzeumhoz kapcsolódó Horotna-völgyben alakították ki. Kezdetben erdei tanulóútnak vagy sétaútnak nevezték, de Kovács Jenő az Erdei Múzeumról írt könyvének 1982. évi kiadásában már tanösvény néven említi. A természeti ösvény a szabadban történő oktatás alapvető tanítási eszköze. Célja, hogy kellemes tapasztalatot nyújtson természetes és ellenőrzött keretek között, ahol egyszerű jelek segítségével a látogatók megismerhetik a fákat, a kisebb növényeket, a földrajzot, a természetes életközösségeket, a területen honos állatfajokat és kapcsolatukat az emberrel, egymással és egyéb dolgokkal. Az ösvény lehetővé teszi, hogy a látogatók átkelhessenek a természetes területen anélkül, hogy a környezetben kárt tennének…