Dr. MŐCSÉNYI Mihály
A szén-dioxid-szindróma (2.)

A „megújuló” energiát adó növények termesztése a parlagmizéria szempontjából kettősen hasznos: nem képez élelmiszer-felesleget és munkát ad a földből élőknek. A kiútkeresés okán termesztett „energia-füvekből” nyerhető energia azonban drágább és összesítetten lényegesen több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint az azonos energiamennyiség nyeréséhez szükséges fosszilis szénhidrogén-használat. Az igen nagy anyagi ráfordítással épített, növényekből dízelolajat helyettesítő üzemanyagot gyártó létesítmények többségét leállították, leállítják. Energiaetanolt azonban még készítenek.

Hazánkban ha kukoricából gyártanak etanolt, a termesztéssel kezdődő folyamat szinte kizárólag gépi munka, azaz CO₂termelés. (Már a művelő gépek előállítása is az volt.) A keményítő hidrolizálása, azaz felfőzéssel cukorrá alakítása szén-dioxid-termeléssel, energiavesztességgel jár. Az alkoholos erjedés során egy mól cukorból két mól CO₂ és két mól etanol keletkezik. A mintegy tizennégy százalékos alkohol- víz oldatot desztillálni kell, a vizet – jelentős szén-dioxidtermelés árán – el kell párologtatni, a desztillátumban maradt négyszázaléknyi vizet újabb CO₂ termelés árán kell eltávolítani. A kész termék motorban elégetve CO₂-dá alakul..…