RAFFAI János
Szakmai kihívás (2.)
Fedeles pályák és karámok…
Ott ért véget előző írásom,
hogy elkészültünk a szabadtéri
pályákkal. Időközben a fedeles
pályák talajának elkészítését is
feladatul kaptuk. Ennek több
oka is volt, az egyik leglényegesebb
talán az, hogy az építőipari
cég, amelyre eredetileg
bízták, hát… nem vált be…!
Anélkül, hogy bántani akarnám
őket, álljon itt néhány fotó, mivel
indítottuk belső munkánkat:
Nem nehéz elképzelni, pl.: egy
kiálló betonvas milyen balesetet
okozhatott volna, ha mindez így
marad, elfedve a homokkal…
Belső tér – kedvezőbb feltételek
A belső térben lévő pályák alapvetően
abban térnek el a szabadtériektől,
hogy itt mi tudjuk
szabályozni a felületre jutó vizet.
Mi öntözünk, és nem a mindenkori
évszak csapadéka áztatja
a pályát. A fedett terület miatt itt
nincs feltétlenül szükség olyan
erős teherhordó réteg kialakítására,
mint odakint. Nem olyan veszélyes
probléma, ha nincs belső
drén, de az altalaj előkészítése
itt is nagyon fontos. Az építkezés
talajmechanikai adatai és a földmunkák
során kikerült agyagréteg
megadta egy nagyon egyszerű,
régi pályakiképzés alapját. Sokan
tartják ma is úgy, hogy a döngölt,
tömörített agyagnál nem kell jobb
alépítmény a homok taposóréteg
alá. Mi is ezt vettük figyelembe.
Alapvetően két fedett csarnok készült,
egy 65×25 m-es, versenyek
rendezésére alkalmas méretű, és
egy bemelegítő fedeles 42×18
m-es mérettel… | 
