DÓSA Zsuzsanna–GEIGER Nóra
A tájépítész és a pszichológus párbeszéde (6.)
A homok és a kavics örvénylo tengere

A tájépítész kérdez, a pszichológus válaszol:
Elérkeztünk a szimbólumok egyik legfobb megjelenítőjéhez: a szárazkerthez. Kezdetben hogyan alakultak ki ezek a kertek, és mi lehet az oka, hogy évezredek óta ilyen népszerűségnek örvendenek?

A hegyekben élő taoisták gondoltak először arra, hogy apró kavicsokból és homokból vizet utánzó képzodményeket hozzanak létre. Hiszen egyrészt a hegyekben nem lett volna könnyu valódi vízelemet beépíteni kertjeikbe, kavicsok pedig bőven a rendelkezésükre álltak, másrészt pedig számukra kézenfekvo volt, hogy a meditációt, szemlélődést segítő tájképet kövekből rakják ki. Majd a zen-korszakban (XII. század) már a kínai és japán alföldeken is alkalmazták ezt a kerttípust, ahol a valódi víz adott volt, mégis szárazkertet építettek. A kavicsban elmerülő köveket grafikus elemként használták, ezek alkották a kertek vázát, s szintén a vallási gyakorlatok során segítették az elmélyülést és az elmélkedést…