FÁBIÁN László
Művészet a kertben
Harmóniák a térben

Köztérre, közös térbe művel ajánlkozó/kívánkozó művésznek úgyszólván kötelessége az alkalmazkodás a választott környezethez, amely éppen általa, pontosabban: alkotása által kitűntetett térré változik. Legnehezebb a föladat akkor, amikor természeti környezetnek kell megfelelnie; nem sokkal könnyebb azonban, ha az épített környezetben jelenik meg.

Mindegyik esetben térszervezésről van szó: a hangsúlyos mű hierarchizálja az őt befogadó, körülölelő világot, tegyük nyomban hozzá, korántsem csupán a tárgyi világot, de az emberi környezetet is. Mert a tárgyak egymással kpacsolatos viszonyát, ember és (mű)tárgy sokszor rendkívül bonyolult viszonylatát egyaránt az ember képes érzékelni és értékelni, következésképpen az ő reakciói (gyönyörködés, öröm, feszültség, elutasítás stb.) kapnak ebben a folyamatban jelentőséget. Amikor tehát egy olyan, a konstrukcióra, konstruktivitásra fogékony, sőt, kiélezett szobrász jut köztéri megbízáshoz, mint JÓZSA Bálint, akkor ez a szerep még egyértelműbben nyilatkozik meg, a megvalósult (fölállított) mű még erőteljesebben sugallja az említett szervező szándékot…