GEIGER Nóra
Történeti kertek – külföldön (3.)
Az olasz Riviéra „botanikai gyöngyszeme”

A Hanbury kert „alapjait” egy angol család természet iránti elkötelezettségének köszönhetően fektették le 1867-ben Ventimiglia-ban. A terület kedvező fekvése és az enyhe klíma (télen is ritkán éri el a minimális hőmérséklet a 0°C-ot) a lehetővé tette, hogy a világ minden részéről kerüljenek ide növényfajok és egy olyan gyűjtemény jöjjön létre, amely egyedülálló Európában. Nemzetközi botanikusok, agronómusok és tájképfestők működtek közre a kert megszületésében, nekik köszönhető, hogy a kert ma 5800 növényfajjal büszkélkedhet, melyek között a dísz- és gyógynövények mellett gyümölcstermő fajok is szerepelnek.

A hegyfokon korábban sűrű olajfa-, citrus- és szőlőültetvények nőttek és zöld szőnyegként futottak le egészen a tengerig. A művelt lejtőben Sir Thomas Hanbury, egy angol nemesember nagy fantáziát látott és megvásárolt belőle egy 18 hektáros területet testvére Daniel (egy híres farmakológus) támogatásával. A két testvér halála után a kert a Thomas fiára, Cecil-re maradt, akinek felesége, Lady Dorothy, nagy energiákat szentelt a kert helyreállítására az első világháborút követően. Sajnálatos módon a második világháború a kertben ismét mély nyomokat hagyott. A terület egy amolyan „senkiföldjévé” vált, tüzérségi lövésállásponttá, csapatátvonulások helyszínévé, amely ily módon ismét a vandalizmusnak esett áldozatul. Lady Dorothy 1960-ban úgy döntött, hogy eladja a Hanbury gyűjteményt az olasz államnak…