BUBICSNÉ PETHŐ Ibolya
Három variáció – egy témára (1.)

Megbízóm egy vidéki város szélén, a közelmúltban belterületbe vonás alá került, még „lakatlan” területen jókora telket vásárolt, melyre az átlagosnál nagyobb alapterületű, impozáns neobarokk stílusjegyeket magán viselő lakóházat építtetett. Amikor először jártunk együtt a helyszínen, meglehetősen bizarr látványt nyújtott a „semmi” közepén magányosan álló, kastélyforma épület, melyen a kivitelezők az utolsó simításokat végezték. A „semmi” egyáltalán nem túlzó kifejezés, a sík területen se szomszédos házak, se fás növényzet, csak felhagyott szántóterületek, amerre a szem ellátott. „Hát ide kellene valami szép kert”– hangzott egyszerűen. Mivel a tulajdonosnak ezen kívül semmilyen más kívánsága nem volt, neki is láthattam a munkának.

Előzmények
Első lépésként a tulajdonosnak mindössze annyi kérése volt, hogy három különböző vázlattervet készítsek (kalkuláljak hozzájuk hozzávetőleges kivitelezési költségeket), ami alapján dönthet, mi is legyen a végleges megoldás, mert neki semmilyen elképzelése sincs a leendő kertről.

Sokan úgy vélik, nincs könnyebb feladat annál, ha a tervező „szabad kezet kap”. Én azonban egyetértek F. L. Wright neves amerikai építésszel, aki szerint a „kötöttségek a tervező legjobb barátai”. Sokkal nehezebb ugyanis egy üres papírlapból kiindulni, ha nincs olyan adottság, kötöttség, ami intuíciót adhat a feladathoz. Meglévő növényzet, burkolat, vízfolyás vagy vízfelület, változatos domborzat híján most csak a telekhatárok és az épület alaprajza állt az üres papíron, megbízómnak pedig más kikötése nem volt, mint hogy szép legyen, és ötleteket sem adott, mit szeretne látni, mire van szüksége a kertben…