DÓSA Zsuzsanna–GEIGER Nóra
A tájépítész és a pszichológus párbeszéde (8.)
A kert „gyöngyszemei” a kolámpás és a megtisztulás kövei

A tájépítész kérdez, a pszichológus válaszol:
Eddigi cikkeinkben a kert természetes elemeit vizsgáltuk szimbolikai szempontból, így most már rátérhetünk a mesterséges kertalkotók elemzésére. elsőként beszélgethetnénk mindjárt a kolámpásokról, ezekről a különleges formájú építményekről. Mely kultúrában jelentek meg és mi lehetett a szerepük?

A kolámpások a japán kultúrában jelentek meg először, erre utal sajátos formájuk, mely egy távol-keleti házikó formáját mintázza. Eredetileg a templomok bejáratánál vagy temetőkben elhelyezett fogadalmi ajándékok voltak; régen ezekkel dicsoítették az osök lelkét. Mint tudjuk, a japán gondolkodásra igen nagy hatással volt a konfucionizmus, mely a társadalmi rend érdekében a különféle vallási és társadalmi szertartásokat, például az ajándékozás, vezetett be. Konfuciusz filozófiájának lényege az osök és a hagyományok tisztelete, melynek egyik lehetséges eszköze a kerti kolámpás felajánlása. Hiszen benne tűz lobogott, mely a gyertyához hasonlóan a szellem fényének, a bölcsességnek és a kegyességnek a szimbóluma. A tűz fényszimbolikája pedig a lélek, élet, szerelem, a halhatatlanság, a megtisztítás és a megújulás jelentésköréhez kapcsolódik…