LÁD Gergely
Biomedence – az úszómedence alternatívája?

Az egyre forróbb nyarakkal, a fizetőképes társadalmi réteg növekedésével, a medencék kínálatának bovülésével napjainkra az úszómedence-építés jelentős méreteket öltött. Egy-egy légifelvételt megnézve döbbenünk csak rá, hogy a jómódú településrészeken milyen sűrűn találhatók medencék: minden ötödik-tizedik ház kertjében fénylik egy-egy kék folt.

Kevéssé ismertek azonban és elterjedésüknek még csak kezdeti stádiumában vannak azok a létesítmények, amelyekben a vízminőség biztosítása biológiai úton történik: ezek a fürdőtavak vagy biomedencék. A megnevezés kettossége rögtön a fejlődés irányvonalát is mutatja.

Az első fürdőtavakat az 1980-as évek közepén Ausztriában és Németországban szinte egy időben építették. A vízminőség biztosítása teljes egészében a tó önfenntartó képességére volt alapozva. megfelelően nagy növényi regenerációs zónával, fajgazdag kiültetéssel, megfelelő mélységgel és vízfelülettel elérhető egy olyan ökológiai állapot, hogy a tó tápanyagforgalmában egyensúly alakuljon ki. A még tisztább, még átlátszóbb víz iránti vágy növekedésével kialakult a fürdőtavaknak egy olyan irányvonala, ahol a tó biológiai életének fenntartása mellett különböző muszaki eszközök beépítésével, vízáramoltatással a tó ökológiai életét az emberi használathoz optimalizálták…