HALMOS Mónika
Növényeink ehető virágai (3.)
A citromillatú muskátli

A muskátli hallatán egyeseknek a balkonok igazi "muskátli-illatának" emlékképe jelenik meg. Ez az, az illat, amely ugyan kellemetlennek nem mondható, de egyáltalán nem csábít étkezésre. Ám azt talán kevesebben tudják, hogy vannak a muskátli-nemzetségnek olyan képviselői, amelyek különleges illattal kápráztatják el környezetüket - s ezeket, bizony, érdemes megkóstolni.

A muskátli növény szubtrópusi, oshazája Dél-Afrika, Fokföld. Feltehetően a föníciai hajósok vitték egykor az ókori Görögországba. Görög neve: pelargos. Botanikai neve: Pelargonium. A ma termesztett virágok őse egy kb. 80 cm magasra növő félcserje. A XVII. században többször keresztezték a muskátlit, ennek az eredménye lett az alacsony, egyszerű piros virágú növény. Az első magyar nyelvu írásos emlék 1669-bol való, melyben Lippai János írja le a magyar muskátlit. A következő században további gazdag muskátli szállítmányok érkeztek Dél-Afrikából Hollandiába és Angliába. A század végére, a fajokon belül már számtalan alfaja és változata volt ismert ennek a csodálatos növénynek. A XIX. században már 200 fajta létezett. Ekkor vált divattá e növények keresztezése és nemesítése. Az 1900-as évek elején már 300 faj volt ismeretes, a legnépszerűbb muskátlik tárháza kimeríthetetlen, színben, formában, levélzetben egyaránt…