DÓSA Zsuzsanna–GEIGER Nóra
A tájépítész és a pszichológus párbeszéde (11.)
Meghittség helyei: terasz, tornác, veranda, erkély

A tájépítész kérdez, a pszichológus válaszol
Mit gondolsz, milyen szerepet játszanak ezek az elemek pszichológiai szempontból a kert tulajdonosainak életében? Mi volt az az emberi szükséglet, amely életre keltette őket?
Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (2000) szerint a tornác félig-meddig a köztérhez tartozik, ugyanis itt történik meg a váltás, azaz itt vedlik át az utcai járókelo vendéggé. Ezzel szemben az erkély, a terasz vagy a veranda az intim belső tér részei, melyek rálátást és kapcsolódást biztosítanak a természeti (kertünkre és a tájra) és társadalmi környezethez – „Kint is vagyunk, bent is vagyunk egyszerre”.

Milyen hagyományai vannak a teraszok, tornácok, verandák és erkélyek létrejöttének? Milyen történeti múltra tekint vissza kialakításuk?
Az erkély, a terasz vagy a veranda körülbelül az 1960-as évekig az utcai forgalomhoz és a közélethez kapcsolódtak. Ezután a politikai élet viharaitól bizalmatlanná vált emberek, akik ráadásul ebben az időben kezdet televíziót nézni, elfordultak a közszférától, így a ház e részei elnéptelenedtek. Az erkélyek ezután lomtárul kezdtek szolgálni, s bekövetkezett a leértékelodésük. Azonban az utóbbi években újból egyre többen használják az erkélyeket a pihenés színhelyeként és a szomszédokkal való beszélgetésre…